Back to top

A suta racka

Alföldi fehér, avagy a suta racka adél-alföldi tanyavilág jellemző juhfajtája volt a II. Világháború utáni néhány évig. Általában kisebb 15-20 darabos létszámban tartották egy-egy tanyasi gazdaságban, de ahol több volt a legelő ott 70-100 darabos gazdaságokban is megtalálható volt. Hódmezővásárhelyen a tenyésztés irányát ez a fajta jelentette, melyet a magyar és a csákovai juhból tenyésztettek ki. Még 1946-ban a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Egyesület Juhtenyésztési Szakosztálya megállapította, hogy Vásárhelyen a juhok 90 százaléka racka juh volt. Hármas hasznosítású juhfajta. Az élelmezésben betöltött szerepe a tej és a hús, a ruházkodásban betöltött szerepe a szőrme és posztó. Találóan megfogalmazva: „ Amíg parasztembör lössz a főd hátán, subára, bekecsre, báránybűrsapkára mindég szükség lössz!”

 

Fajtaleírás

A fajtát kiváló anyai tulajdonságok jellemzik, jó tejtermelés akkori adatok alapján 150-180 liter tejet is kifejtek a bárányok leválasztása után, de előfordult 300 literes egyed is. A fajta jellemzően csak szezonálisan ivarzik, bárányait jól neveli. Szaporaságára a 1.1-1.3 jellemző. Húsát ízletesebbnek tartják, az alföldi racka jellemzően a faggyút a hasüregében raktározza, kevésbé a szövetek közé. Az anyák kifejlett korban 50-60 kg, a kosok 80-100 kg súlyúak Az alföldi fehér racka jellemzően szarvatlan, a kosoknál előfordulhat csigás szarv. A fejet és a lábvégeket világosbarna szőr fedi. Fülei finomak és oldalt állóak, szemei élénkek. A nyak közepesen hosszú és közepesen izmolt. A kosok hasa hengeres, míg az anyáké terjedelmesebb. A tőgy jól fejlett és csupasz. A combok és a lapockák közepesen izmoltak. Bundája tincses szerkezetű 30-35 cm hosszú.