Back to top

A racka juh

Külterjes tartásmódot jól tűrő, évezredes magyar fajta, feltételezhetően a honfoglaláskor került a Kárpát-medence területére. Eleink a juh szót eredetileg csak a rackára értették, ebből is jól érzékelhető korábbi szerepe őseink életében. Manapság viszont elsősorban génmegőrzés céljából tartjuk fenn, de kiválóan alkalmas speciális (bio, öko) termékek(élelmiszerek, használati tárgyak) előállítására is.

     hortobágyi racka  

Fajtaleírás

Bár a racka egész testi felépítettsége tetszetős, mégis a legszebb testtája a feje. Büszke tartása, fölfelé álló pödrött szarvai egyedülállóak a világ juhfajtái között. Koponyája megnyúlt, közepes szélességi mérete mellett a hosszúság a mérvadó. Az anyák feje finom, száraz, a kosoké burkoltabb, de nem durva. Kifejezett a másodlagos nemi ivarjelleg. A szemek enyhén kinnülők, de nem dülledtek. Tekintete élénk, figyelmes. A fülkagylók a közepesnél kisebbek, vékonyabbak, vízszintes tartásúak, mozgékonyak. A szarv elölnézetből V alakban felfelé álló, hossztengelyében egyenletesen pödrött. A kosok szarva hosszabb, vastagabb és valamivel nagyobb terpesztésű. A fajta genetikai változatosságának megőrzése érdekében az egyenestől eltérő szarvalakulások (pl. tulipán alakú) is megengedhetők. A fejet fényes rövid szőr borítja.

A hát felső vonala egyenes. A törzs parlagi jellegű, nem megnyúlt, de nem is zömök, a négyzettől kissé eltérő téglalap. A mellkas mély, de nem dongás. A has kosoknál hengeres, az anyáknál terjedelmesebb. A far enyhén lejtős, közepes szélességű és hosszúságú. Az anyák tőgye jól fejlett és csupasz. A farok alacsonyan tűzött, hosszú, a csánkon minden esetben túlér. Az izomzat szikár, de rugalmas. A lábak vékonyak, de csontozata erős, szikár, inai acélosak. A csülkök szilárdak, szaruja rugalmas, szabályos formájú, külterjes tartásmód esetén gondozást nem igényel. A lábak közepestől hosszabbak, a könyökízület magassága több mint a marmagasság fele, de nem „nyakigláb” és nem lehet „levegős”. Mozgása gyors, ügyes és harmonikus.

A racka bőre finom, de rugalmas. Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú). A bunda tincses, majdnem zsinóros szerkezetű, hullámos lefutású, egyes testtájakon akár 30 cm-t is elérő vagy meghaladó hosszúságú, majdnem földig érő, csak a nyakat és a törzset fedi. Nem lehet kócos, illetve nemezesedő, (ami leggyakrabban istállózott tartásnál fordul elő) ha az nem helytelen tartásmód következménye. A mellső lábak rövid, fényes fedőszőrökkel borítottak. A hátulsó lábak gyapjúval benőttsége igen gyakori, de a tenyésztésben törekednünk kell a hátulsó lábak tisztaságára is. A hasra rendszerint nem jellemző a benőttség, különösen idősebb korban. A bunda színe fehér vagy fekete. A gereznája kiváló viseletet (pl. kucsma, suba) adott a magyarságnak századokon át. A magyar rackajuh testsúlyát tekintve közepes nagyságú. Az anyák súlya 35-45 kg, a kosoké 55-75 kg, marmagasság anyáknál 66 cm, kosoknál 72 cm átlagosan. Évente egyszer ellik, mivel ivarzása szezonális, július közepétől január közepéig nagy biztonsággal termékenyíthető. Ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40 %. Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk. Korábbi adatközlők mérései szerint a bárányok leválasztása után 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik. A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni. A tökéletes szervezeti szilárdsága, jó legelőkészsége, élénksége kiválóan alkalmassá teszi a külterjes, jórészt istálló nélküli tartásra. Így tartották ezer éven keresztül, így kell megőriznünk ezután is.

Fehér színváltozat:

A pofa és a lábak rövid szőre a bőrsárgától a fényes vörösbarnáig terjedő színű. A bunda úgymond szennyes fehér. Előfordulnak a törzs hátulsó részén halvány vörhenyes-lila színű egyedek is. A szarvak viaszsárgák, melyeken sötétebb csíkok előfordulhatnak, de ne uralkodóan. A körmök sötét-viaszsárgák vagy sötétbarnák, sávozottság is elfogadható. Az ajak, a szemhéj, a szájpadlás az orrtükör sötét rózsaszín, rajta gyakran festenyfoltok találhatók. A bárányok színe születéskor: a fej, az alsó nyakél, a lábak, a farok barnák, a többi testtáj fehér, de igen gyakori a teljesen fedett barna színű bárány is.

Fekete színváltozat:

A pofa és a lábak rövid szőre fényes fekete. A gyapjú egyaránt fekete. A bárányok születéskor fényes fekete színűek, a gyapjú rövid és igen göndör csigákat alkot, szépségben megközelíti a fekete színű karakul bárányokét. Nyár folyamán nap hatására előfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek. Idősebb korban őszülés (darusodás) következik be, amely a bundának szürke árnyalatot ad. Számos egyed a korral olyan „daruszőrűvé” válik, hogy feketének alig nevezhető, ám a kis létszámú fekete populáció miatt még az ilyen egyedekre is szükség lehet. A szarvak és a körmök sötét palaszürkék vagy feketék, a szarvakon csíkozottság elfogadható. Az ajak, a szájpadlás és a nyelv egyenletesen sötétszürke. A bundában a fürtök hosszúsága ritkán éri el a fehér színváltozatét. Kisfokú tűzdeltség éves kor felett a száj körül és a lábakon megengedett.

f_racka