Back to top

Miért kell Hongkongban is az őshonos magyar állat?

Szabad ég alatt, eső áztatta füvön nevelkednek az ország ékességei. Ökofarmon jártunk.

Amikor néhanapján vegán emberrel beszélek, az illető egyik legfőbb érve a húsfogyasztás ellen gyakran az szokott lenni, hogy az állatok „tele vannak tömve antibiotikummal”. Szerencsére azonban nem mind, ahogyan azt a Szomor Ökofarmon tapasztalhattam is. A Kiskunsági Nemzeti Park területén működő mintagazdaság reményt keltő paradicsom az állatok és az emberek számára is. Él a természet.

Az apaji Szomor Ökofarm tulajdonosa, Szomor Dezső a szocializmus korában, Soltvadkerten született. A szakember identitása nem egyezett az akkori kánonnal, ezért személyi kartonjára a Kertészeti Egyetemen az „elvi hiba” megjelölés került – ez majdnem végzetesnek bizonyult. Végül csodával határos módon az Óbuda Tsz-be keveredett, de ez sem jelenthetett megnyugvást: mivel nyugdíjas édesapjával Soltvadkerten, 100 négyzetméteren szegfűt termesztettek, onnan is mennie kellett – maradt a magánvállalkozás. Miután több virágkertészetben is szerepet vállalt, 1978-ban Dömsödre költözött, ahol hobbiból az őshonos magyar állatok tartásába is belefogott.

Egy iskolai szertárban láttam egy ökörszarvat – ki akarták dobni. Nekem viszont nagyon megtetszett, és elhatároztam, hogy tenni fogok a magyar őshonos állatok megmentéséért. Magyarország nemes állatai a 60-as évektől a vesztes oldalra kerültek, ugyanis a mezőgazdaság kemizálásával a korábbi agrárvilágrend is felborult. Az intenzív állattenyésztés bevezetésével pedig megjelentek azok a gyorsan gyarapodó haszonállatok, amelyek kiszorították az őshonos fajtákat – hisz nem tudtak gyors súlygyarapodást felmutatni, és a gazdaság számára fölöslegessé váltak. – mondta. Szavai szerint, mivel az egyetemen szigorlati tárgy volt az állattenyésztés, az nem is állt tőle távol. Vett néhány rackát meg mangalicát, majd hat üszőt és három bikaborjút a Hortobágyról, és elkezdte őket szaporítani. A 80-as évek elején a magyar mezőgazdaság az összeomlás állapotába került, egyre többen beszéltek – tv-ben és rádióban is – arról, hogy nincs pénz az őshonos állataink tartására. Ebbe nem nyugodott bele, hitte, hogy minimum nullára „ki lehet hozni” – ráadásul különlegesen motiválta, ahogyan abban az időben az Amerikai Egyesült Államokban óriási erőfeszítéssel és anyagi ráfordítással megmentették a kipusztulás szélére került kaliforniai kondorkeselyűt.