Back to top

A magyar tarka szarvasmarha

A magyar tarka története és jellemzői

A magyar tarka épp olyan sajátos terméke a magyar földnek és a magyar népnek, mint a kultúrája. Nagyobb hegyi tarka állományok az uradalmak tenyészállat behozatala és a német ajkú telepesek révén kerültek a királyi Magyarország területére (XVIII. század). A telepesek által behozott állomány szinte azonnal keveredett a helyi fajtákkal, míg az uradalmakból rendszeresen került ki tenyészanyag a környező településekre. A behozott és a meglévő genetikai anyag, valamint a magyar rögformáló hatása együttesen eredményezte a magyar tarka fajtát. A magyar tarka fajta a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajtaátalakító keresztezéséből származik. A fajta kialakításában ezenkívül az itt élő egyéb fajták és tájfajták pl. borzderes, holland lapály stb. is részt vettek. A fajtaátalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejeződött be. A magyar tarka fajta nagyfokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti időben világrekorder tejtermelő egyedek is kerültek ki. A 171 Dáma tejtermelése 357 nap alatt 19 669 kg tej, 695,5 kg tejzsír, 26 Auguszta éves tejtermelése 12 707 kg tej, 767,5 kg tejzsírral, 6,04 % zsírtartalommal! Ennek ellenére a magyar tarka fajta tejelése áltlában kevésbé gazdaságos, és iparszerű tejtermeléshez nem alkalmazkodó jellege miatt már az 1950-es években keresztezések kezdődtek. Ezek között szerepelt 1952-től a kosztromaival, a dán vörössel, a borzderessel és más fajtákkal való keresztezés is. Az ezekkel létrehozott tenyészetek szintén csak mérsékelten voltak alkalmasak a szakosított tejtermelésre, ezért többnyire keresztezésre kerültek korszerűbb fajtákkal. A szakosított tejtermelésben a magyar tarka fajta tejelékenysége, gépi fejhetősége, lábvégszerkezete, technológiai tűrőképessége és etológiai sajátossága nem kielégítőek. Közepes tejtermelése (átlagban 3500-3800 kg tej, 4% körüli tejzsírtartalom) és kiváló hústermelése révén jellegzetes kettős hasznosítású fajtánk. A tehenek élőtömege 600-700 kg. Középkorán érő. Az üszők 380-420 kg élőtömeg elérésekor, 16-20 hónapos korban vehetők tenyésztésbe. Ezen túlmenően fokozottan jellemző rá a nagymérvű változékonyság. Ez részben abból adódik, hogy szelekciója mindenkor a többirányú haszonvételt szolgálja.

Különösen nagy létszámban és kiváló minőségben tenyésztettek hegyi tarka egyedeket Tolna és Vas megyék területén, itt alakultak ki a magyar tarka leghíresebb típusai: a bonyhádi és a vasi tájfajták. A bonyhádi tájfajta (piros tarka) esetén mindenkor nagy hangsúlyt fektettek a jó tejtermelésre, kifejezett tejelő jelleget mutat. A vasi tájfajta (zsemle tarka) robosztusabb felépítésével, kiváló izmoltságával elsősorban hústermelésben volt elismert. A céltudatos tenyésztőmunka következtében az értékmérő tulajdonságok fokozatosan konszolidálódtak, a fajta tej- és hústermelő képessége pedig világszerte elismerést váltott ki a szarvasmarha tenyésztőkből. A két világháború között az ország szarvasmarha állományában növekedett a magyar tarka részaránya, amely 1942-re elérte a 83%-t (1,9 millió). Jelenleg a termelés-ellenőrzött aktív populáció 8.983 egyed, amely rendkívül hátrányos a fajta fenntartása szempontjából. Az állandóan változó közgazdasági környezet a tej – és hústermelésben egyaránt minőségi alapanyag előállítására képes magyar tarka fajtát jobb piaci pozícióba helyezte.

A magyar tarka fajtajellegének kialakítása során általában igyekeztek minél jobban megközelíteni a szimentáli fajtát. Ennek ellenére a magyar tarkában több az olyan egyed, amelyben a fehér mezők nagyobbak, gyakoribb a csipkézettség, árnyékoltság. Gyakrabban fordul elő a bőr-, a szaru- és a szőrképletekben a szürke és a fekete pigment. Általában a magyar tarka csontozata finomabb, izmoltsága mérsékeltebb, far alakulása keskenyebb, növekedési erélye valamivel kisebb, hústermelő-képessége nagyjából megegyezik a szimentáliéval.

Mirha

A magyar tarka fajta kettős hasznosítású, mivel testarányai és belső értékmérő tulajdonságai a tejtermelő és a hústermelő típusra jellemző értékek között mozognak. Változékonysága és kiváló alkalmazkodó képessége jó alapot szolgáltat bármely szakosodást célzó keresztezési programhoz. A kettős hasznosítást megtartva számításba jöhet fajtatiszta továbbtenyésztése is. Új jelenség a fajta felhasználásában a 70-es évektől, hogy kiváló hústermelése (elsősorban növekedési erélye, húsformái, vágóértéke) révén a specializált húshasznú állományok kialakításában is részt vesz. A jelenlegi húsmarhaállománynak 40 %-a tartozik a fajtába, de az állomány 90 %-ában található különböző génarányban magyar tarka fajta. Szóba kerülhet a haszonállat-előállító keresztezések apai vonalaként is. Főként a nagyfokú változékonyság az oka azonban annak is, hogy a fajta ipari rendszerű tartása sok nehézséggel jár. Változékonysága és kiváló alkalmazkodóképessége viszont jó alapot szolgáltat bármely szakosodást célzó keresztezési programhoz.