Back to top

Magyar kacsafajták

A magyar kacsa parlagi fajtának tekinthető, eredeti hazai kacsafajta. Leggyakrabban fehér, ritkábban tarka és barna színben ismeretes. Testsúlya alapján a kisebb testű kacsafajtákhoz tartozik. Végtagjai rövidek, csőre színe a fehér változatnál sárgásvörös, a tarka változatnál szürkészöld, sárga pigment nélküli.

kacsa_3  Somfai_9  Somfai_10

A magyar kacsa kitűnően hizlalható és tömhető, húsa rendkívül ízletes, lédús és finom rostú. Nagy ellenálló képességű és jó élelemkereső fajta. Egyedei még kisebb létszámban föllelhetők Erdélyben és az alföldi tanyavilágban. A gödöllői génbankban fehér és tarka (vadas színű) változatát tartjuk fönn.

A kacsák koponyája lapos, fejük hosszú. Törzsük hossztengelye egyes fajtáknál (így a magyar kacsánál is) vízszintes, másoknál függőleges. Testük arányos, oldalról téglalap alakú. A háziasítás során színre és testnagyságra egyaránt igen sokféle, egymástól jelentősen eltérő kacsafajta alakult ki. A hímek tollszíne a színes fajtáknál mindenkor díszesebb.

 

Fajtaleírás:

Testsúly: Gácsér: 2,50–3,20 kg Tojó: 2,30–3,00 kg

A gácsér jellemzői:

Fej: Nagy, széles, kerek.
Csőr: Rövid, széles, a tarka fajtánál általában sárga pigmenttől mentes.
Szem: Fényes, nagy, mélyen ülő, sötét grafit színű.
Arc: Tollas.
Nyak: Középhosszú.
Törzs: Széles, középhosszú, mély, zömök, téglalap alakú.
Mell: Erősen izmolt, nagy.
Hát: Hosszú, széles.
Szárny: Zárt, elég rövid.
Farok: Kiterjesztett, szorosan a háthoz hajló.
Comb: Rövid, izmos.
Lábszár: Erős, egyenes, sárgás színű.
Lábujjak: A rövid lábujjakat úszóhártya köti össze.
Színváltozatok: Fehér, tarka (vadas, fekete-fehér), barna, fekete.

A tojó jellemzői:

A tojó testformája lényegesen nem különbözik a gácsérétól. A tarka (vadas) színváltozat esetében a tojó tollazatának színe lényegesen szerényebb, egyszerűbb mint a gácséré (kifejezett ivari dimorfizmus).

 

Állományfotók a HáGK telepéről:

 Magyar kacsa szinvaltozatok.jpg  Somfai_10