Back to top

A kárpáti borzderes szarvasmarha

A fajta a Kárpátok karéjában és a hegylábi területeken alakult ki. Egyes feltételezések szerint a vlach néphez és állattartásukhoz köthető jelenlétük. A fajta eredete azonban a homályba vész. A mai formáját az 1800-as évek közepére-végére nyerte el. A Kárpátokban jelenlévő mokány, riska, busa marhát svájci borzderes fajtájú szarvasmarhákkal keresztezték, mely az eddig viszonylag heterogén állománynak egységes külsőt kölcsönzött. Használatán a svájci borzderessel történt keresztezés nem sokat változtatott. Megtartotta primitív ősi jellegét, a svájci talán csak a tejtermelésén javított. Az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, rideg tartásra alkalmas. A kárpáti borzderes fajta a Kárpát-medencében őshonosnak, vagy régen honosultnak tekinthető.

Hármas hasznú (tej,hús), valamint igavonásra is használják. Az dőjárás viszontagságaival szemben ellenálló, rideg tartásra alkalmas. A borzderes könnyen kezelhető szarvasmarha, a Kárpátok néhány eldugott településén még a mai napig végeznek ilyen munkát.

Fajtaleírás

Kis testű, de nem kelti csökött állat benyomását. Marmagassága 110 -135 cm. Színe a borzderes fajtára jellemző, nem egységes, barna és szürke szőrszálak keveréke (jellegzetes deres szín). Ha a szürke szőrszálak vannak túlsúlyban, akkor az állat szürkésbarna benyomást kelt, ha a barna, akkor inkább barnás árnyalatú. Egyes egyedek hátán világosabb csík húzódik. Az állatok nagy része rigó szájú, mely a száj és az orr körül húzódó fehér sávot jelenti. A hátsó végtagok enyhén kardos állásúak, a szügy nem túl lebernyeges. A fej kissé nagy, de szép vonalú. A szarvak nem mindig szabályos állásúak, a szarvtő világos, fekete véggel, de előfordul a sötét szarv is. A fül belülről hosszú szőrökkel borított. A paták palaszürkék. (Képünkön két növendék borjú látható.)

borzderesborjak.jpg