Back to top

Hűséges védelmező – a komondor

Jelleme, akárcsak a magyar emberé – tartják a komondorról, mely hűségesen és rendkívül bátran, az őt ért sérelmeket azonban nehezen felejtve „teljesít szolgálatot” a Kárpát medencében hosszú évszázadok óta.
A tekintélyt parancsoló külsővel rendelkező fajtára nemcsak kiváló védelmezőként és pásztorkutyaként, hanem teljes értékű családtagként is számíthat a gazdája.

A komondort a legősibb, egyszersmind a legjellegzetesebb magyar kutyafajták közt tartják számom. Története – hasonlóan a kuvaszéhoz – Ázsiá­ból eredeztethető, s a honfoglaló magyarokhoz köthető: elődeink az állatállományaikat és saját magukat védelmező kutyáikkal, köztük a komondor őseivel érkeztek a Kárpát-medencébe.

Azonban hozzá kell tenni, hogy létezik egy másik elmélet is, mely szerint a kunok hozták magukkal őket. Az ázsiai eredet egyébként a fajta külső jegyeiben is visszaköszön, ugyanis az erősebb felszőrökből és finom aljszőrzetből álló, rendkívül dús bundája mind az eurázsiai sztyeppövezetre jellemző szélsőséges időjárástól, mind pedig a farkasok harapásától is megvédte a komondort. A fajta nevét 16. század közepi írásos emlékekben említették először, s már ekkor közismertek voltak azok az ismérvek, melyek a komondort napjainkban is jellemzik.

Ősi ösztönök vezérlik

Mivel életét rendszerint a táborhelyen, majd később a tanyán, az emberek és jószágaik közelében töltötte, a családhoz való szoros kötődés, az őrző-védelmező ösztön ősidők óta benne gyökerezik. Intelligens, megbízható és egyenes jellem, ugyanakkor konok és makacs is egyben, aki sérelmeit nehezen felejti, így fontos, hogy gazdája következetesen, kutyája igényeit tiszteletben tartva, az iránta érzett szeretetét kimutatva nevelje. A komondor mindezeken túl igazi „későn érő típus” is: végleges méretét 2 éves korára éri el, a teljes szépségű szőrzete pedig ennél is később alakul ki.

A serdülőkor befejeztével azonban a „kutyák királya” válik belőle, aki lenyűgöző szőrköntösében komótosan járva, gyakran heverészve őrzi napközben a területét, ám ébersége egy pillanatra sem lankad. Éjszaka aztán felélénkül, és állandó őrjáratozásba kezd, azonban még ekkor sem ugat feleslegesen, csakis akkor, ha gyanús mozgást érzékel. Ha valaki közeledik felé, rögvest képes felismerni az illető szándékait, és annak megfelelően bánik vele; ha betolakodóval kerül szembe, pillanatok alatt, gyorsvonatként tarolja le, majd nyomja le a földre. Ahogy az idegenekkel, úgy az ismeretlen négylábúakkal is bizalmatlan, éppen ezért esetében különös fontos a más kutyákkal való korai szocializáció.

Közel 100 éve védik a fajtát

A Hungária Komondor Klub (HKK) az első, magyar kutyafajtával foglalkozó tenyésztőszervezetként alakult meg 1924-ben, másfél évtizeddel azelőtt, hogy kitört a második világháború, mely óriási csapásként érte a komondor fajtát is. Ugyanis a tanyákat fosztogató ellenséges katonák a portákat védelmező, hűséges ebek nagy részét – köztük a kuvaszokat is – lelőtték. A szóban forgó fajták szempontjából a mezőgazdaságban történt változások és az állattartási kedv csökkése sem hatott kedvezően, így ettől kezdve már csak kevés komondor élvezhette mindennapjait eredeti munkakörnyezetében.

A HKK tenyésztésvezetője, Daniel Díaz Fernández lapunknak azt mondta, a komondor fajta az utóbbi néhány évtizedben is érezhetően veszített népszerűségéből; jelenleg körülbelül 2 ezer származási lappal rendelkező komondor van az országban, az éves szaporulat pedig 200-250 kutya között mozog.

„A népszerűségvesztés egyik fő oka, hogy a rendszerváltozást követően kibővült a fajtaválaszték, illetve az is tény, hogy ettől kezdve sokkal egyszerűbbé vált a kutyák Magyarországra történő behozatala is” – magyarázta a szakember, aki gyermekkorában, a családja jószágait őrző komondorok révén került kapcsolatba a fajtával.

Szavai szerint napjainkban már nem a haszonállat-tartók, hanem főképp családok tartanak komondorokat – házőrzőnek. A kuvasszal ellentétben, ennek a fajtának nincs rossz híre, így sokszor igazi házikedvencként, a gyerekek jó barátjaként tekintenek rá. Ugyanakkor a tenyésztésvezető nem tagadja, vannak tévhitek e kutyákkal kapcsolatban: sokan azt gondolják, hogy a komondorok hatalmas bundája télen fűt, nyáron pedig hűt. A szőrköntös feladata a szigetelés, így az állat által termelt hő bent tartása is, ami a nagy melegben káros hatású; nem hiába nyírták hajdanán a pásztorok a juhokkal együtt a komondorokat is.

A genetikai sokszínűség a cél

A szakember a bunda ápolásával kapcsolatban azt tanácsolta, érdemes az összeragadt, filcesedett tincseket időről-időre szétválasztani. „Én magam néhány hetente kikészítettem egy széket – a »tincsező széket« –, amit ha meglátott a kutya, örömmel jött oda hozzám, mivel pozitív megerősítésen alapuló szoktatással élvezhetővé tettem neki ezt a tevékenységet” – folytatta a tenyésztésvezető, közben persze nem tagadta: a komondor tartása bizony határozott fellépésű gazdát igényel. Ennek tükrében nem meglepő, hogy elmondása szerint évtizedekkel ezelőtt nagy számban kerültek ki komondorok az Amerikai Egyesült Államokba, pumák és prérifarkasok által lakott területeken élő gazdákhoz, nyájőrzésre.

Ami pedig a jövőt illeti: jó eséllyel hamarosan „nyitottá” válhat a komondorok törzskönyve, ami rendkívül jó hatással lenne az állomány genetikai sokszínűségére nézve. „A célunk, hogy visszakerüljenek a tenyésztésbe az olyan, nem ismert származású egyedek, melyek generációk óta a tanyavilágban nőttek fel” – tette hozzá Daniel Díaz Fernández.

Forrás: Kistermelők Lapja

2021.03.28.