A kutatócsoport tevékenységi köre
A kutatócsoport fő tevékenységi köre a baromfitenyésztéssel és a baromfi génbanki tevékenységgel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatás és fejlesztés. Részt vesz a régi magyar baromfifajták hasznosítását célzó intézeti és konzorciális projektekben és ezekhez kapcsolódva a fajtatisztán tartott, ill. keresztezett állományok teljesítményvizsgálatát is végzi. Vizsgálja a régi magyar haszonállatfajták ökológiai és ökológiai típusú hasznosításának lehetőségeit, és az ökológiai termék-előállítást. Vidékfejlesztési projektek keretében szervezi a hazai HU-BA mintafalu programokat, értékeli azok eredményeit, részt vesz a kárpát-medencei faluprogramokban és háztáji gazdálkodás fejlesztési programjaiban. Ezek a tevékenységek hátrányos helyzetű vidékek állattenyésztésének és a helyi génmegőrzési munkának a fejlesztését is szolgálják.
Haszonállat-génmentési feladata során a Kárpát-medence haszonállat géntartalékait méri fel, ritka fajták és egyedek gyűjtését végzi, és részt vesz új génbanki nukleusz állományok kialakításában.
A csoport kutatói irányítják az intézmény délkelet-ázsiai programjait a „Kutatás a fejlesztésért” témakörben, nemzetközi együttműködések keretében vizsgálják a régi magyar baromfifajták trópusi és szubtrópusi adaptációs képességeit, valamint részt vesznek a szegény vidékek állattenyésztési-fejlesztési programjaiban.
A kutatócsoport fejleszti az intézet hazai és nemzetközi kapcsolatait haszonállat-génmegőrzés és agrár-ökológia szakterületeken. Ennek keretében jelentős konferenciaszervezési feladatokat lát el, mint az 1998-tól kétévente rendszeresen megrendezett Magyar-Vietnami konferenciasorozat.
Napjaink baromfiipara nagyon szűk genetikai bázisra épül. A géntartalékok jelentős részének helyzete a fejlett országokban kritikussá vált. A baromfitenyésztés biodiverzitása a fejlődő országok hagyományos baromfitartásának és a fejlett világ alternatív baromfitenyésztési rendszereinek, génmegőrzési programjainak fennmaradásától és fejlődésétől függ. Ezért alapvető szemléletváltásra – alternatívákra – van szükség a baromfitenyésztés fejlesztésében is. A hazai fajta-előállítás, elittenyésztés és a géntartalékok országos szintű, fokozott védelmének és fejlesztésének szervezése sem halasztható, hiszen hosszú távon ezek a genetikai alapok teszik lehetővé a mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés fenntarthatóságát, tradicionális és új tenyésztési és tartási formák kialakítását.
A fontosabb takarmány-alapanyagok Vietnamban a rizs, rizsszalma, édesburgonya, cukornád, kertészeti melléktermékek és a természetes fűfélék. A vidéki lakosság többsége kistermelő, 75%-uk állattenyésztéssel is foglalkozik, közülük 95% a helyi, őshonos állatfajtákat tartók aránya. A helyi fajtákkal állítják elő a hús 80%-át és a tojás 75%-át. Az állattenyésztés az összes mezőgazdasági termelés 20-25%-át adja. A sertéshús az összes húsfogyasztás 70%-át teszi ki. A kis ráfordítással működő mezőgazdasági termelés jelentős részben a természeti erőforrásokat és a helyi fajtákat hasznosítja, fenntartható módon. Az igavonásra használt Uriu szarvasmarha túlélte a gépesítést, és Nghe An tartományban annak köszönhetően maradt fönn, hogy a sziklás talajú rizsföldek elsősorban állati erővel művelhetők. A Dong Tao csirke a különleges vietnami fogyasztói igényeknek felel meg, így létszáma növekszik. A Bau Qui kacsát a Vietnamban élő thai etnikum őrizte meg úgy, hogy elpusztított minden idegen fajtájú, a környékbeli Quy Chau hegyekből bekerült állatot. A kistestű I sertést (vietnami csüngő hasú sertést) a kihalás veszélye fenyegeti, az intenzív sertéstenyésztés térnyerése miatt. Az ellenálló, nagytestű Mong Cai sertés létszáma növekszik, elsősorban a félintenzív tartást folytató kisgazdaságokban terjedt el.
A géntartalékként fenntartott, tradicionális magyar baromfifajták – azaz a régi magyar tyúk-, pulyka, gyöngytyúk- lúd- és kacsafajták – története igazolja korábbi jelentős szerepüket a Kárpát-medence mezőgazdaságában, családi gazdaságaiban. A baromfiipar fejlődésével azonban a régi fajták fokozatosan eltűntek vidéki élőhelyükről, ezért az 1970-es évek elején a ritka fajták és változatok eredeti állományainak megőrzését célzó, állami támogatást is magában foglaló génmegőrzési programok bevezetése vált szükségessé. 1997-től a régi magyar baromfifajták génmegőrzési programjait civil szervezetként a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE), régi baromfifajtáink jelenleg egyetlen, hivatalosan bejegyzett tenyésztő szervezete irányítja és ellenőrzi.